Féregnyi méretű férgek.
Borítóterv és tipográfia: Környei Anikó. Féregnyi méretű férgek Keller Klára. Cataluccio: Milyen nemű vagy, szívem pillangója? Örökké ez járt bennem: miért? Máig sem tudom, hova tüntették el a féijemék, mire a kórházból kijöttem, a kiságyat, a többit Az étel hetekig nem maradt meg bennem.
Méh rákos papilloma gesztenyék a téren épp virágba borultak - azt reméltem, ott alattuk tolom majd Anyám a Bibliát rakta örökké a kezem ügyébe, folyton azt hajtogatta, sosem tudjuk, mivégre történik az, ami, hogy mi célja van Miért kell egy parányi elkínzott aggastyán-arcnak felszínre szállni a nincsből?
Apám, ő az idővel vigasztalt - ez azért félig-meddig igaz volt, fél év, s már nem eredt el minden szóra a könnyem, pontban hajnali három órakor nem lökött ki minden éjjel az álom, hogy aztán hajnalig csak bámuljam meredten, hogy fehérül ki végtelen lassan az ég véraláfutás-színe, hogy hamvad ki az összes még villanyfényes ablak, és már föl se riadtam, jéghideg verítékben tapogatva a villany gombja után, hogy lássam, amit a karaimban szorítok, az a síkos valami, csak a paplan sarka, s nem, mint ahogy hittem, egy kis halott test.
Clive Barker - Varázsórák, véres éjek
Most csönd van, éjszaka, béke. A lét megint ép. Nyirkos kis fény tapad csapzott, csöpp fejtetőre. Szám száraz, mellcsúcsomból a forró gyöngeség hullámokban rezeg szét.
Sziveri János minden verse
Magas, felhőtlen ég, a Hold mint szétszaladt higany tonnányi csöppje üli meg a B épület tetőgerincét. Álmodtam-e, mikor úgy tűnt, hogy a világ csak egy zárt gyufásdoboz: a szűk, sötét helyen szüntelen recsegés és nyüzsgés, hajszálnyi lábak kaparnak mindhiába, s a Hold kerek kivágat az alacsony fedélen, szemrés egy szenvtelen kísérletezgető, gonosz kíváncsiságnak? És: Nem tudok írni. Ezt majd így is kéne belevennem, nem tudok írni, jó ironikusan, hogy elhiggyék, már egyáltalán nem sajnálom magam, jaj, csak sikerüljön jó ironikusra!
Dél körüljárt, hetek óta könyörtelen kánikula, kényszeres irodalmi buzgólkodás, de valami temető.
Holott ez a temető, 92 Budapest - hic Rhodus. Izzadságában fürdött a Paulay Ede utca sarkán, és egyebek mellett épp azt nem tudta eldönteni, begyalogoljon-e ebbe a zűrös mellékutcába, ami új ötlet volt, az új ötletekkel pedig vigyázni kell, vág ' pedig felszálljon az első buszra, amelyik hazaviszi, kimenti ebből a pokolból.
- Amely a húgycsövön lévő szemölcsöket kezeli
- Calaméo - Clive-Barker - Abarat2-Varazsorak-veres-ejek
De még a tökéről is folyt a víz. Mit jövök folyton a falatka tökömmel! Most aztán a szélsőségesen bús, ámbár élveteg gusztálás befejeztével, áh, nem is veszek semmit, jobb étteremben enni, lendületesen rámutatott két ordasnagy kirántott combra meg egy mellre meg két káposztával töltött féregnyi méretű férgek meg egy termetes kovászos uborkára és egy mosolygósra pirult serclire, az egészet azonban hirtelen fordulattal becsomagoltatta a pókerarcú kiszolgálónővel, miért ne, vacsorára, ha hazaszédeleg, szegény Manyinak, a gőzölgő csomagot pedig aljas módon rá dobta az uszodai szatyra tetejére, a vizes törülközőbe csavart cuccára, azzal máris gyerünk ebédelni, irány a Kádár-étkezde, Klauzál tér.
Dögmeleg van, nem szabad pánikhangulatban fogni a húrok pengetésihez, szépen meg kell nyugodni, rozsdás marhapörkölt, kellemes környezet, hideg szóda satöbbi, nekemtudommikell. Csak ne folyna a tökömről is a víz ebben a pokolban!
Az se lett jó, amit tegnap írt. Nem tudni, miért. O legalább nem tudta, fogalma se volt. Rossz író.
Intoleráns bravúrstiklik, monochrom, kántáló kényszerkoloratúra Jó a ritmusérzéke, no de édes istenem, mit ér vele - prózában? Hamis, hazug stílusú író vagyok, panaszosa dr. Sopy Albert, Magyar Tülök. Ritkán sikerül, de akkor Kari Kraus-os - mondotta rólam Berentei Alfonz, a nagydarab elméleti kritikus, amikor még írtam. Aztán van ez a furcsa kritikussrác is, aki kifejezetten ellenem ír, repesve a bukásomra vár. Az titokban író. Van itt mindenféle fajta meg forma ellenem, azt viszont még a saját szerkesztője se tudja megmondani, hogy kéne.
Drámára jó, de a prózát ő se tudja. Prózát senki se tudja, az egy delikát, mint Ama Ernő mondaná. Miért nem jó az, amit ír?
Vagy jó? Ki kéne menni a temetőből most már. Csak most jö tt be a Halál-téma. Küldjem ki máris? Nem merem Végre írok. Ha szart is. Állt a sarkon szégyenkezve, kezében a gőzölgő szatyor.
Álmomban énbennem lakozott az Éden, Kertet sarjasztott a leheletem heve, Álmomban ismertem az egész Teremtést, Álmomban tudtam, mi a Teremtő neve. Álmomban - a legszebb álomban mind közül — Minden álmom tökéletes volt és való, És mi örökké éltünk bennük boldogan, Te - a bennem, és én - a benned lakó. A legborzasztóbb mégis a tükörben a szem, Amint hátralévő napjainkról üzen.
De mint aki épp csak megtorpant. Hogy is hívták ezt a kicsi utcát féregnyi méretű férgek múltban De már vagy hány perce! Mert ki volt írva a falon, hogy Paulay Ede, és ez a buta név megszúrta a szívét.
Sziveri János
Mivel régesrég ez volt a Szerecsen utca is, ha nem tévedek, a Kétszerecsen, s az apám emlegette ezt áhítattal, féregnyi méretű férgek valami hasonló híres utca. A Kazár.
Vagy a Laudon! A Paulayban volt Apa legénylakása a háború előtt évtizedekig, és talán az ő szüleinek az üzlete is itt volt Vagy az a Kazár? Nem emlékezett pontosan, restellte, hogy mindent összekever. De már nincs kit kérdezni.
De kezdetben itt laktak mindannyian Zsidók utcája. Nem tudta, bemenjen-e. Nem megyek be az utcátokba Az Andrássy út felé siettében azonban megtorpant, sarkon fordult, visszalopódzott, aztán csak nyújtogatta a nyakát báván a sarkon hosszan, a jelzőlámpába kapaszkodva kukucskált a Paulay Ede sötét természetes méregtelenítő vastagbél tisztító étrend felé.
Két percig is állt ott, vág ' két pillanatig, ezt azután később sehogy sem tudta felidézni, de Azon vette észre magát, már befelé sétál. De benne lenni máris jobb, sokkal jobb, szinte felszabadulás ahhoz képest, ahogyan az imént kínlódva latolgatta, megtegye-e ezt, vagyis amit nem szokott, változtassunk programot, illetve a szokásos ingerült bűntudattal mégis felugorjak inkább a buszra Amivel nem is a Kádárhoz, hanem pinaboltba rohannék!
Ezt a gondolatot azonnal sebesen félretolta, valósággal eltaszította magától, és berohant a legközelebb eső kapu alá. Valami papilloma krém patikus, öreg ház. Szűk bejáró, kukákban rothadó szemét. Sötét volt. Amire számítottam. A cseppnyi udvart mocsokfekete tűzfal szelte ketté, rücskös, penésztől hályogos.
Előtte hajlott hátú poroló, akár valami bácsi, nagy idők tanúja. Itt laktak.
